Másodéves ápoló BSc-hallgatók ABCDE- állapotfelmérésre és görcsrohamellátásra való felkészítését támogató tényezők kritikai elemzése

^1-4 London South Bank University, College of Health and Life Sciences, School of Nursing and Midwifery, United Kingdom
^5-6 University of Pecs Faculty of Health Sciences, Institute of Emergency Care, Pedagogy of Health and Nursing Sciences, Hungary

A B S T R A C T
Aim: To evaluate Adult Nursing BSc students’ perceptions of a simulated practice session on Airway, Breathing, Circulation, Disability, and Exposure (ABCDE) assessment and seizure management, and to compare this approach with other teaching methods. Methods: A longitudinal mixed-methods study was conducted in 2025 in Phase 1, immediately after simulation (May) and Phase 2, after a 6-week clinical placement (August). Students completed two surveys (SET-M n=40; bespoke questionnaire n=45). Quantitative data were analysed using descriptive statistics and the non-parametric Friedman test. Results: Students gave high scores (87–95%) on the SET-M, indicating that the simulation session contributed to learning and increased confidence in ABCDE assessment and seizure management. Compared to other teaching methods, simulation ranked mid-range and not significantly lower, with only seizure management learning in placement ranking significantly lower (Friedman test: p<0.001). Conclusion: Simulation enhanced learning and confidence but ranked mid-range, highlighting its role in addressing limited clinical exposure and informing curriculum design.

Keywords: Simulated practice learning, seizure management, ABCDE assessment, nursing education

A B S Z T R A K T
Célkitűzés: A felnőttápolás BSc szakos hallgatók percepcióinak értékelése egy szimulációs gyakorlati foglalkozás kapcsán, amely a légút (Airway), légzés (Breathing), keringés (Circulation), idegrendszer (Disability) és egész-test/környezet (Exposure) szerinti (ABCDE) állapotfelmérésre, valamint a görcsrohamok ellátására fókuszált; továbbá e megközelítés összehasonlítása más oktatási módszerekkel. Módszerek: 2025-ben longitudinális, vegyes módszertanú vizsgálatot végeztünk az 1. fázisban közvetlenül a szimulációt követően (májusban), míg a 2. fázisban egy 6 hetes klinikai gyakorlat után (augusztusban). A hallgatók két kérdőívet töltöttek ki (SET-M, n=40; saját szerkesztésű, n=45). Az adatokat leíró statisztikával és Friedman-teszttel elemeztük. Eredmények: A hallgatók magas pontszámokat értek el a SET-M kérdőíven (87–95%), ami arra utal, hogy a szimulációs foglalkozás hozzájárult tanulásukhoz, valamint növelte az állapotfelméréssel és a görcsrohamok ellátásával kapcsolatos magabiztosságukat. A többi oktatási módszerhez viszonyítva a szimuláció közepes (de nem szignifikánsan rosszabb) értékelést kapott. Egyedül a görcsrohamok klinikai gyakorlat során történő ellátásának elsajátítását értékelték szignifikánsan gyengébben (Friedman-teszt: p<0,001). Következtetés: A szimuláció elősegítette a tanulást és növelte a hallgatók önbizalmát, de összehasonlításban közepes értékelést kapott. Eredményeink rámutatnak a szimuláció szerepére a korlátozott klinikai tapasztalatszerzési lehetőségek kompenzálásában, valamint a tanterv fejlesztésének támogatásában.

Kulcsszavak: szimulációalapú gyakorlati tanulás; görcsrohamok ellátása; ABCDE-állapotfelmérés; ápolásképzés