2026. // 5. évfolyam // 2. szám

---

¹ Debreceni Egyetem
² Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vármegyei Kórház
³ Debreceni Egyetem
⁴ Debreceni Egyetem

A B S Z T R A K T
A vizsgálat célja: Feltárni a védőnői hálózat 1950 és 1989 közötti fejlődését Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, és igazolni, hogy a hivatás átalakulása hozzájárult a lakossági életszínvonal növekedéséhez az országos változásokhoz viszonyítva is. Anyag és módszer: Levéltári és könyvtári kutatómunka (Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, Dr. Kállay Rudolf Orvostudományi Szakkönyvtár, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár), KSH-statisztikák elemzése, orvosi és szaksajtó feldolgozása (Arcanum, Hungaricana, Matarka adatbázisok), valamint három nyugalmazott, a vizsgálati időszakban aktív védőnővel készített félig strukturált interjú (2024. december 13–14.). Eredmények: A csecsemőhalálozás a vármegyében 1950-ben 108,7 ezrelékes csúcsról 1985-re 24,4 ezrelékre csökkent. A gondozási körök száma 91-ről (1954) 133-ra (1963) nőtt, a védőnői állások száma 111-ről 292-re emelkedett 1985-re. A szülőotthoni hálózat 1948-tól fokozatosan épült ki, az intézeten belüli szülések aránya (kórházban és szülőotthonban együttesen) 5,1%-ról (1947) 95,5%-ra (1965) nőtt. Az anyatejgyűjtő állomások létrehozása és működése (Nyíregyháza, Kisvárda, Nyírbátor) a koraszülöttek ellátásában kulcsszerepet játszott. Az interjúk részletesen bemutatják a falusi és városi életkörülmények közötti különbségeket, a babonák elleni küzdelmet, a roma közösségek speciális egészségügyi kihívásait és a védőnői mindennapok valóságát. Következtetések: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye periférikus elhelyezkedése és szociális hátrányai ellenére képes volt követni az országos fejlődési tendenciákat a védőnői, illetve az életkezdeti időszakban. A védőnők kulcsszerepet játszottak a csecsemőhalandóság csökkentésében, az egészségnevelésben és a hátrányos helyzetű közösségek elérésében. A hivatás négy fejlődési periódusa jól tükrözi a politikai-társadalmi változások egészségügyre gyakorolt hatását.

Kulcsszavak: védőnő, csecsemőhalálozás, egészségpolitika, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye

A B S T R A C T
Objective: To explore the development of the health visitor (HV) network in Szabolcs-Szatmár-Bereg County between 1950 and 1989, and to demonstrate that the transformation of the profession contributed to improving the living standards of the population, even when compared to national trends. Material and methods: Archival and library research (National Archives of Hungary, Szabolcs-Szatmár-Bereg County Branch; Dr. Rudolf Kállay Medical Library; Móricz Zsigmond County Library), analysis of Central Statistical Office data, processing of medical and professional press (Arcanum, Hungaricana, Matarka databases), and three semi-structured interviews conducted with retired health visitors (13–14 December 2024). Results: Infant mortality in the county declined from 108.7 per mille (1950) to 24.4 per mille (1985). The number of care districts grew from 91 (1954) to 133 (1963), and HV posts from 111 to 292 by 1985. The maternity home network expanded from 1948, raising the rate of institutional deliveries from 5.1% (1947) to 95.5% (1965). Breast milk collection stations (Nyíregyháza, Kisvárda, Nyírbátor) played a key role in caring for premature newborns. Interviews reveal differences between rural and urban practice, the struggle against folk beliefs, the specific health challenges of Roma communities, and the daily realities of health visitor work.Conclusions: Despite its peripheral location and social disadvantages, Szabolcs-Szatmár-Bereg County was able to follow national development trends. Health visitors played a key role in reducing infant mortality, in preventive health education, and in reaching disadvantaged communities. The four developmental periods of the profession clearly reflect the impact of political and social changes on healthcare.

Keywords: health visitor, infant mortality, health policy, Szabolcs-Szatmár-Bereg County, socialist healthcare, history of the profession

---

¹ Óbuda-Békásmegyer Védőnői Szolgálata
² PTE ETK Egészségtudományi Alapozó, Szülésznői és Védőnői Intézet, Prevenciós és Perinatális Tanszék
³ PTE ETK Egészségbiztosítási Intézet, Egészség-gazdaságtani és Egészségügyi Szervező Tanszék
⁴ PTE ETK Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet

A B S Z T R A K T
A vizsgálat célja: Felmérni a depresszió és szorongás mértékét, valamint azok összefüggéseit szociodemográfiai tényezőkkel várandósok körében. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálatunkat 2023 október–december között végeztük a 7–40. terhességi hetet betöltött várandósok körében (N=105). Saját készítésű és validált kérdőívekkel (Edinburgh Postnatal Depression Scale [EPDS], Beck Szorongás Leltár [BAI]) gyűjtött adatainkat leíró és matematikai statisztikai módszerekkel (korrelációanalízis, ANOVA, t-próba, χ2-próba) SPSS program használatával elemeztük (p<0,05). Eredmények: A megkérdezettek átlagéletkora 30,09±6,15 év. Az EPDS átlagpontszám 5,95±4,33 pont, míg a BAI átlaga 18,05±8,50 pont. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, az alacsonyabb jövedelemszinten élők, valamint az egyedülállók depresszió rizikóskálán mért értékei magasabbak voltak (p<0,05), azonban az EPDS pontszáma a kórelőzményben szereplő vetéléssel és a gesztációs korral nem mutatott szignifikáns különbséget (p>0,05). Következtetések: A várandósság alatti depresszió növelheti a postpartum depresszió megjelenését. Fontos időben szakemberhez irányítani a kiszűrt várandósokat. A veszélyeztetett csoport számára megfelelő ellátási vonal felkínálása hozzájárul az anya jól-létének és a csecsemő optimális fejlődésének, egészségi kimenetelének elősegítéséhez.

Kulcsszavak: depresszió, szorongás, várandósság, EPDS-skála, védőnő

A B S T R A C T
Objectives: To assess the level of depression anxiety and related sociodemographic factors among pregnant women in Hungary. Materials and methods: We conducted a cross-sectional study among pregnant women between the 7th- 40th weeks of gestation (N=105). Self-designed and validated questionnaires (Edinburgh Postnatal Depression Scale [EPDS], Beck Anxiety Inventory [BAI]), were used analyzed by descriptive statistics and ANOVA, t-test, χ²-test with SPSS software (p<0.05). Results: The mean age was 30.09±6.15 years. The mean EPDS score was 5.95±4.33, the mean BAI score was 18.05±8.50. Participants with lower educational attainment, lower income levels, and those living alone showed higher scores on the depression scale (p<0.05) but did not differ significantly in relation to a history of miscarriage or gestational trimester (p>0.05). Conclusions: Antenatal depression may increase the likelihood of postpartum depression. It is important to refer at-risk pregnant women to specialists. Offering an appropriate care pathway for the at-risk group contributes to the mother’s well-being and promotes the infant’s optimal development and health outcomes.

Keywords: depression, anxiety, pregnancy, EPDS-scale, health visitor

---

¹ Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház
² PTE Egészségtudományi Kar, Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet
³ PTE Egészségtudományi Kar, Egészségbiztosítási Intézet Egészség-gazdaságtani és Egészségügyi Szervező Tanszék
⁴ Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház

A B S Z T R A K T
A kutatás célja a vastagbéldaganat (CRC) szűréssel kapcsolatos elutasítás okainak, az ismerethiány mértékének és a félelmet kiváltó tényezők feltárása, különös tekintettel az alacsony részvétel hátterére. Vizsgáltuk továbbá, hogyan értékelik az 50–75 év közötti személyek a háziorvosuktól kapott tájékoztatás mennyiségét és minőségét. A keresztmetszeti vizsgálat 2024.11.30–12.31. között zajlott a Zala Vármegyében (N=100). A nem véletlenszerű, célirányos mintaválasztás során a mintába a 50–75 év közöttiek kerültek, kizárási kritérium volt a korábbi CRC diagnózis. Az adatgyűjtés saját szerkesztésű, anonim kérdőívvel történt. Az elemzés leíró statisztikával és khi-négyzet próbával (p<0,05) zajlott. Eredményeink szerint a részvételt nem befolyásolta a nem, a lakóhely, az iskolázottság, a háziorvosi tájékoztatás, a családi érintettség vagy a fájdalomtól való félelem (p>0,05). Bár sokan hallottak a betegségről, a tünetek ismerete azonban hiányos. Következtetésként hangsúlyozzuk a célzott prevenció és az életkori határ kezdetének 45 éves korra való előrehozásának indokoltságát.

Kulcsszavak: vastagbéldaganat, szűrővizsgálat, alacsony részvételi arányszám, ismerethiány

A B S T R A C T
The aim of the study was to explore the reasons for refusal of colorectal cancer (CRC) screening, the extent of knowledge deficits, and the fear-related factors contributing to non-participation, with particular emphasis on the background of low attendance rates. We also examined how individuals aged 50–75 evaluate the quantity and quality of information provided by their general practitioners. The cross-sectional study was conducted between 30 November and 31 December 2024 in Zala County (N=100). A non-random, purposive sampling method was applied, including participants aged 50–75 years; a prior diagnosis of CRC was an exclusion criterion. Data collection was performed using a self-developed, anonymous questionnaire. Statistical analysis included descriptive statistics and chi-square tests (p<0.05). Our results indicate that participation was not significantly associated with gender, place of residence, educational level, GP-provided information, family history, or fear of pain (p>0.05). Although many respondents had heard about the disease, knowledge of its symptoms was insufficient. In conclusion, we emphasize the importance of targeted prevention programs and recommend lowering the screening age threshold to 45 years.

Keywords: colorectal cancer, screening, low participation rate, knowledge deficit

---

¹ PTE KK. Szívgyógyászati Klinika
² PTE Egészségtudományi Kar, Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet, Szombathely
³ Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészségbiztosítási Intézet Egészség-gazdaságtani és Egészségügyi Szervező Tanszék
⁴ Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet

A B S Z T R A K T
Bevezetés: Az egészségügyi pályaválasztás komplex folyamat, amelyet számos egyéni és társadalmi tényező befolyásol. Célkitűzés: Felmérni az egészségügyi pályaválasztást befolyásoló tényezőket, motivációikat és a diákok továbbtanulási szándékát. Módszer: Kérdőíves felmérésünket egészségügyi szakképző iskolákban végeztük, célcsoportunk a 12–15. évfolyamba járó diákok voltak (N=223). Saját szerkesztésű, önkitöltős kérdőívet alkalmaztunk, amely szociodemográfiai jellemzőkre, egészségügyi tapasztalatokra, pályaválasztási motivációkra és pályaorientációs élményekre kérdezett rá. A pályaválasztási attitűdöt 13 állításból álló, 5 fokozatú Likert-skálán mértük (elérhető összpontszám: 13–65). Az adatokat leíró és matematikai statisztikai módszerekkel (χ2-próba, T-próba) elemeztük SPSS 25.0 szoftverrel (p<0,05). Eredmények: A megkérdezettek átlagéletkora 24±9,45 év volt, 84,75%-uk nő. A diákok elsődleges motivációja a beteg embereken való segítés (84,75% [MT=80,04%–89,47%]). Az érettségit adó oktatásban részt vevők pályaválasztási attitűd pontszámainak átlaga magasabb volt (p<0,05), és ők motiváltabbak is a továbbtanulásra (p<0,05). Következtetések: A diákok többsége a segítő szándék miatt lépett egészségügyi pályára. Eredményeink a célzott pályaorientációs és motivációs beavatkozások szükségességére hívják fel a figyelmet.

Kulcsszavak: pályaválasztás, attitűd, motiváció, egészségügy, diákok

A B S T R A C T
Introduction: Healthcare career choice is a complex process influenced by various individual and societal factors. Objective: The aim of our study was to assess the factors and motivations influencing the choice of a healthcare career, as well as students’ intentions regarding further studies. Methods: Our survey was conducted in three secondary vocational schools of healthcare, targeting students in grades 12–15 (N=223). We used a self-administered questionnaire (sociodemographics, healthcare-related and orientation experiences, career choice motivations). Career choice attitude was measured with 13 statements (possible total score between 13–65). Data were analysed using descriptive and inferential statistics (χ2 test, t-test) with SPSS 25.0 (p<0.05). Results: The mean age was 24±9.45 years, 84.75% were female. Students’ primary motivation was helping (84.75% [CI=80.04%–89.47%]). The mean career choice attitude score was higher among students in post-secondary education (p<0.05), and they were also more motivated to pursue further studies (p<0.05). Conclusions: Most students chose a healthcare career due to their helping intention. Our findings highlight the need for targeted career orientation and motivational interventions.

Keywords: career choice, attitude, motivation, healthcare, students